6. Online és hagyományos színtévesztő tesztek
A különböző színtévesztő tesztek egymást kiegészítik, és növelik a diagnózis megbízhatóságát. Ebben a fejezetben megismerkedhetünk a legismertebb hagyományos színtévesztő tesztek online változatával és választ kapunk az egyes tesztek hatékonyságára is.
A vörös-zöld típusú színtévesztések leghatékonyabb vizsgálati eszközeként (standard-gold) a legtöbb szakirodalom az anomaloszkópot tartja. Ugyanakkor az átfogóbb és pontosabb diagnózis érdekében mindenképpen szükség van a további vizsgálati módszerekre is.
A különböző színtévesztő tesztek egymást kiegészítik, és növelik a diagnózis megbízhatóságát. Számos mérési módszert fejlesztettek ki az évtizedek során, melyekkel kategorizálni lehet a színtévesztések típusát és mértékét. Ilyen például a CIE 143: 2001 színlátás osztályozó rendszere (1. ábra).
1. ábra CIE 143 2001 színlátás osztályozó rendszere
A színtévesztés súlyossága szerint három kategóriát hoztak létre: CIE Standrad 1, 2, 3. A vizsgált személyt a különböző teszttípusokon elért eredményektől függően sorolja be. Ez a besorolás már elavult, a Medmont teszt kereskedelmi forgalomban már nem is kapható. Ennek ellenére rámutat arra, hogy önmagában egyik teszttípus sem adhat egyértelmű diagnózist. Egy-egy vizsgált személy esetén, a tesztek gyakran ellentmondásos eredményeket adhatnak. A konszenzusos diagnózist nem könnyű elérni, ezért érdemes a különböző teszteket egy-egy „részeredményként” értelmezni, a végső diagnózist pedig ezek egyesített eredményeiből megállapítani. [32]
6.1.1. Ishihara tesztek
Az Ishihara könyv a legszélesebb körben használt teszt, amelyet számos egészségügyi és munkaalkalmassági hatóság elismer. Az évek során számtalan kiadás látott napvilágot, 16, 24 és 38 tesztlapos változatban. A teszt kézikönyve figyelmeztet arra, hogy számos környezeti tényező (pl.: közvetlen napfény, mesterséges fényforrás minősége) befolyásolhatják a kapott eredményt, ennek ellenére magas a diagnosztikai hatékonysága. Egyes tanulmányok 90% feletti érzékenységről, és 80% feletti specifikusságról számolnak be. (100% érzékenység és 87% specifikusság [32]; 97-98% érzékenység [33] 4 hibánál 97,7%érz., 3 hibánál 98,4%érz. [34]) Habár megbízható és széles körben elterjedt az Ishihara teszt, önmagában pontatlanul választja el a protán és deután színtévesztés típusait, a tritán jellegű defektusokra pedig nincsenek külön tesztábrái. [32]
Az online Ishihara teszt 12 „tesztlapot” használ, mely 6-6 egy- és kétjegyű arab számot tartalmaz, így 18 pont érhető el maximálisan. A gyermekek számára készített verzió 10 „tesztlapot” használ, számok helyett különböző állatok könnyen azonosítható sematikus ábráival (2. ábra).
2. ábra Az Ishihara és a Gyermek teszt online verziója
6.1.2. A Colorlite Landolt C teszt
A Colorlite által fejlesztett pszeudoizokromatikus ábra arab számok helyett különböző irányokba mutató Landolt C ábrákat alkalmaz. A teszt fejlesztésének célja az volt, hogy kombinálják az Ishihra hatékonyságát és egyszerűségét az anomaloszkóp pontosságával, számszerűsíthető mérést biztosítva a színtévesztések súlyosságára és típusaira. A teszt fokozatosan nehezedő, általános vörös-zöld színtévesztést szűrő ábrákból, protán színtévesztés mérésére alkalmas lila-kék ábrákból és deután színtévesztés mérésére alkalmas lila-zöld ábrákból áll. A teszt 16 szintet képes megkülönböztetni a színtévesztés súlyossága szerint. A vörös-zöld színtévesztés szűrésére készített ábrák eredményei 96,25%-os egyezést mutatnak az anomaloszkóp eredményeivel. A teszt 75%-os eredménnyel képes megkülönböztetni az anomaloszkóp által igazolt protanomáliát és deuteranomáliát. Az eltérést valószínűleg az okozza, hogy az anomaloszkóp monokromatikus fényre alapul, míg a Colorlite Landolt C pszeudoizokromatikus ábrái a színdiszkrimináció széles tartományban történő mérésére, így a vizsgált személy színérzékelési görbéinek egyéni eltérései más módon nyilvánulnak meg. [35]
Az alábbi CIE színdiagramokon látható úgynevezett konfúziós vonalak azokat az irányokat (színsorokat) mutatják meg, amelyek mentén elhelyezkedő színek az egyes színtévesztő típusok számára nehezen felismerhetőek (3. ábra).
3. ábra A CIE színdiagramokon látható konfúziós vonalak. P-protán (piros), D-deután (zöld) és T-tritán (kék) tévesztések típusa szerint
A Colorlite színtévesztő teszt ezt a jól ismert jelenséget alkalmazza. A tesztben felhasznált színek ezen konfúziós vonalak mentén helyezkednek el. A vörös-zöld általános tesztben használt színek, a protán és a deután konfúziós vonalak szögfelezőjében (között) helyezkednek el. A lila-kék és lila-zöld színtengelyek már a protán és deután színtévesztő típusok elkülönítésre szolgál. Például csökkent vörös-érzékenység (protanomália) esetén a lila háttér és a kék C ábra hasonlónak tűnik, mert a lila szín vörös összetevője, kevésbé érzékelhető a színtévesztőnek. [36]
Az online Colorlite Landolt C teszt, 14 fokozatosan nehezedő vörös-zöld, valamint 9-9 lila-kék (protán) és lila-zöld (deután) tesztábrát tartalmaz. A tritán típusú tévesztések szűréséhez készült verzió 10 lila-piros fokozatosan nehezedő ábrából áll (4. ábra).
4. ábra A Colorlite Landolt C online tesztítpusai
6.1.3. A Lantern teszt
A Lantern teszthez hasonló lámpás tesztek nem adnak választ a színtévesztés típusaira és kevésbé érzékenyek. Egyes kutatások szerint az anomaloszkóp által megállapított dikromátok és anomál trikromátok 75%-át kiszűrik. [30]
A vizsgált online Lantern tesztben 9 függőleges vörös, zöld és sárga színpár kombinációt kell felismerni a képernyőn (azonos színű színpárok is lehetségesek), melyek 2 mp-ig láthatóak. A maximálisan elérhető pontszám 18 (5. ábra).
5. ábra A Lantern teszt online verziója
6.1.4. A D15 teszt
A Farnsworth D15 tesztet eredetileg munkaalkalmassági szűrővizsgálatra tervezték, azzal a céllal, hogy megkülönböztesse a közepes és súlyos színtévesztésű egyéneket, az épszínlátó vagy csak enyhe színlátászavarral rendelkező egyénektől. A teszt 15 db egymáshoz hasonló színárnyalatú korongot tartalmaz egy színkör mentén, melyet összekevernek, kiindulásként meghagyva az első színes referenciakorongot. A vizsgált alanynak újra sorba kell rendeznie őket a megfelelő színárnyalat szerint. A korongok helyes sorrendjét egy köríves diagramként ábrázolja a teszt kiértékelő lapja. A vizsgált alany által felcserélt korongok új sorrendjét ehhez az ábrához hasonlítják. Bizonyos színtévesztési típusok jellemző eltéréseket mutatnak ezen a diagramon, mely alapján felállítható a diagnózis. Egyes tanulmányok a „standard gold” anomaloszkóphoz képest 53.5% érzékenységet és 100% specifikusságot mutatnak. [33]
Az online D15 teszt, az eredeti teszthez hasonlóan, szintén 15 színárnyalatot tartalmaz. A tesztalanynak, a referenciaszínhez képest kell beillesztenie a megadott színárnyalatokat a színkörbe egymás után. A teszt a hibák számából és fajtájából felállítja a diagnózisábrát. A mellékelt referenciaábrák segítségével, adott színtévesztéstípus meghatározható (6. ábra).
6. ábra A D15 teszt kiértékelési diagramja
6.1.5. A Mozaik teszt
A CAD teszt egyes tanulmányok szerint közel 100% érzékenységgel és specifikussággal rendelkezik a veleszületett színlátászavarok észlelésében és az érintett színtévesztés típusának meghatározásában. [32]
Az online Mozaik tesztet a CAD teszthez hasonló módszerrel készítették. Egy nagyobb kocka mozaikszerűen sok kis kockára van bontva. A feladat, hogy a nagyobb kockában egy kisebb kockát kell felismerni, miközben minden egyes kiskocka pulzálva változtatja a világosságát. Helyes válasz esetén a következő kiskocka máshol jelenik meg és színe fokozatosan beleolvad a nagy kocka hátszínébe. 20 nehézségi szintű vörös-zöld, lila-zöld és lila-vörös ábrát tartalmaz. A Mozaik teszt tritán-változata 20 lila-vörös fokozatosan nehezedő ábrából áll (7. ábra).
7. ábra A Mozaik teszt vörös-zöld ábrája
6.2 A hatékonyság mérésére használt módszerek
A fent részletezett online színtévesztő tesztek (Ishihara, Gyermek teszt, Colorlite Landolt C, Lantern, D15 és Mozaik tesztek) hatékonyságát alapvető statisztikai számításokkal lehet bemutatni: érzékenység, specifikusság, pozitív és negatív prediktivitás. A számítások által kapott hatékonyság maximális értéke 1.0. Minél közelebb áll a kapott érték ehhez a referencia számhoz, annál hatékonyabb az adott teszt.
Érzékenység: Annak a valószínűsége, hogy a teszt színtévesztést mutat a valódi színtévesztő alanyok esetén. Megmutatja, hogy milyen megbízhatósággal mutatja ki a színtévesztés fennállását. A valódi pozitív (azok a színtévesztők, akik a teszten is annak bizonyultak) eseteket osztottam el a valódi pozitív esetek és az álnegatív (azok a színtévesztők, akik a teszten épszínlátónak bizonyultak) esetek együttes számával.
Specifikusság: Annak a valószínűsége, hogy a teszt épszínlátást mutat, épszínlátó alanyok esetén. Megmutatja, hogy milyen megbízhatósággal állapítja meg valakiről hogy épszínlátó. A valódi negatív (azok az épszínlátók, akik a teszten is annak bizonyultak) eseteket osztottam a valódi negatív esetek és az álpozitív (azok az épszínlátók, akik a teszten színtévesztőknek bizonyultak) esetek együttes számával.
Pozitív prediktivitás: Azt a valószínűségi értéket mutatja meg, hogy a teszt által megállapított színtévesztők közül mennyi a valóban színtévesztő estet. A valódi pozitív eseteket osztottam a valódi pozitív esetek és az álpozitív esetek együttes számával.
Negatív prediktivitás: Azt a valószínűségi értéket mutatja meg, hogy a teszt által megállapított épszínlátók közül mennyi a valóban épszínlátó eset. A valódi negatív eseteket osztottam a valódi negatív esetek és az álnegatív esetek együttes számával.