A válasz egyszerű: NEM KELL! Nem vagyok ugyanis színtévesztő.

Olvasó szemüveg viszont kell, sőt még nagyothalló készülék is.

Kellett erről engem másoknak győzködni? Az olvasó szemüvegről nem, a nagyothalló készülékről már jobban, de végül is a rövidlátásom és az egyre romló hallásom már messze túllépett a még éppen elviselhető, kezelhető szinten, magam léptem a megoldás rögös útjára, főként ami a hallás problémámat illeti.

A színtévesztők problémáját a kívülálló ép színlátók egyáltalán nem érzékelik. Az érintettek pedig eltérő módon élik meg a javarészt velükszületett színlátászavart. Ha azonban valamilyen foglalkozástól emiatt eltiltják őket, az már komoly, kellemetlen, sőt fájó hátrányt jelent.

Aki vaknak, siketnek születik, nem tudja mit vesztett, szemben azokkal akik csak jóval a születésük után vesztették el valamelyik érzékszervüket.

Akik már jóval a LED tévék megjelenése előtt születtek, még emlékezhetnek a csöves televíziókra vagy számítógép monitorokra. Gyakori jelenség volt, hogy a három alapszínért felelős cső valamelyike tönkre ment és valami penetránsan ronda fals színeket nézegethettünk, amíg a Gelka embere ki nem fáradt a lakásunkra, hogy megjavítsa, később már nekünk kellett a szervizbe becipelni a fél mázsás monstrumokat.

Nem véletlen a hasonlat, mert mint a színtévesztést szemléltető képek vagy éppen azt szimuláló szemüveg ugyanilyen borzasztó színeket mutat az ép színlátók számára.

Ebből kiindulva tehát joggal feltételezzük, hogy aki színvaknak született, hisz erre csak születni lehet, ráadásul férfinek, hisz ez egy férfi "betegség" mint az impotencia, azok egyszerűen nem tudják, hogy mit veszítenek. A színtévesztés a nőknek mindösszesen fél százalékát éinti, míg a férfiak 8%-át.

Nagyanyám elhunyt a színes tévék megjelenése előtt, nem is látott ilyet, azt se tudta, hogy egyszer majd lesz ilyen, így soha nem sóvárgott színes televízió után. Én, aki már a gazdag rokonaimnál láttam színes tévét, legalább is Colorstar-t, sóvárgásomban odáig jutottam hogy, sok máshoz hasonlóan mindenféle színes fóliát rakosgattam a képernyő elé. Utólag visszagondolva kb. olyan horrorisztikus eredménnyel, mint ami a színtévesztők mindennapos rögvalósága.

De! Kérem! Ez nekik nem egy érzékelhető, fájó hiányosság, eltekintve a vígjátékokba illő, ritkán előforduló színtévesztési problémáktól, de itt elsősorban nem az időzített bomba, "milyen színű zsinórját vágjam el" problematikájára kell gondolni.

Fájni ugyan nem fáj, de a gyakorlati életben azért gyakran okoz problémát a színtévesztés.

Az első kérdés, ami miatt megírtam ezt a cikket, hogy vajon nekünk ép színlátóknak kell-e, érdemes-e győzködni színvak családtagjainkat, barátainkat, hogy vásároljanak színtévesztést korrigáló szemüveget, mert egy sokkal szebb, színpompásabb, ráadásul nem hamis, hanem reális világkép tárul a szemük elé. Vagy inkább hagyjuk, hogy éljék a színcsorbult világukat, ahogy nekik a legjobb.

Az emberek többsége, szereti megosztani élményeit másokkal. Ha látunk egy jó filmet, olvasunk egy szép könyvet, megismerünk egy szenzációs új zenekart/énekest, akkor legtöbbünk gyakran erőszakos hittérítő módjára igyekszik rábeszélni az adott műre a legközelebbi embertársait. Saját tapasztalataim alapján elég rossz ennek a módszernek a hatékonysága.

Nagy kérdés tehát, hogy milyen módszerrel lehetne valakit rábeszélni egy film megnézésre, egy lemez meghallgatására, vagy egy színtévesztőt egy szemüveg kipróbálására.

Mi az az érv, ami legalább elveti a kíváncsiság és kétség magvait.

Én, akinek már korántsem hibátlanok az érzékszervei, csak azt tudom mondani, hogy kár az élet teljességéről, szépségéről lemondani, ha nem muszáj, ha van rá megoldás.

Aki még soha nem lubickolt vízben, tóban, folyóban, medencében, mert nem tud úszni, az még soha nem tapasztalta meg a részleges súlytalanság, a lebegés élményét.

A következő kérdés, amire a választ csak közvélemény-kutatás tudná megadni.

Egyrészt egy színtévesztőnek a megszokást követő percek után mekkora élményt nyújt, hogy visszakapta a teljes és helyes színlátását, valamint ha néhány nap után lerakja szemüvegét, mennyire fogadja fájdalmasan régi, fals színlátását.
Végül egy gondolat, tanács, javaslat ha Te, Kedves Olvasó színtévesztő vagy és ezt tudod is magadról. Egy életed van, nincs szükséged veszélyes, kockázatos agyműtétre. Egy arra szakosodott optikában megállapítják a színtévesztésed típusát és mértéket, ajánlanak egy erre specifikált, személyre szabott szemüveget. Kipróbálod, ha nem jön be nem veszíted el egy ló árát. Légy annyira kíváncsi és maximalista hogy nem zárkózol el mereven az elől, hogy kihozd a lehető legtöbbet a legfontosabb érzékszervedből, a szemedből.
Nem tudom hogy milyennek látod az alábbi képet, elégedett vagy-e a látvánnyal, mennyire nyűgöz le, még ha giccsesnek is nevezhető.

Én ezt ép szemmel, élőben láttam a szegedi hőlégballon világbajnokságon. Elképesztően szép látvány.

Horváth Zoltán online marketing szakértő