Pszeudo-izokromatikus (PIP) – színtévesztő teszt
Tartalom
- A pszeudo-izokromatikus (PIP) színtévesztő tesztekről
- A pszeudo-izokromatikus tesztek előnyei és hátrányai
- Colorlite online pszeudo-izokromatikus tesztje (PIP)
- További részletek a pszeudo-izokromatikus tesztekről
Pszeudo-izokromatikus (PIP) színtévesztő tesztek
Általánosságban ezeket a teszteket pszeudo-izokromatikus ábráknak (PIP) nevezik, mert olyan színeket használnak, amelyek hasonlóak (izokromatikusnak) tűnnek a színtévesztők számára. Az elmúlt 150 év során számos „PIP” elven alapuló tesztet fejlesztettek ki. Minden PIP teszt alapja, hogy valamilyen betű, szám, alakzat helyezkedik el.
Ahhoz, hogy valaki átmenjen a teszten, egyszerűen fel kell ismernie és meg kell neveznie az ezeket a karaktereket vagy formákat. Sokféle pszeudo-izokromatikus teszt létezik (pl. American Optical Hardy-Rand-Rittler, Ishihara, Dvorine, Tokyo Medical College). Mindegyik hatékonyan szűri (90-95%) az öröklött vörös-zöld színtévesztést.
Az ábrák színeinek a kiválasztása különösen fontos. Nem egyszerűen csak piros és a zöld színeket kevergetnek a piros-zöld színtévesztés szűréséhez. A színek az úgynevezett konfúziós vonalak mentén kell elhelyezkedniük. A protán, deután illetve tritán színtévesztők számára nehezen megkülönböztethető színeket más-más konfúziós vonalak mentén találjuk.
A pszeudo-izokromatikus tesztek előnyei és hátrányai
Ezek a tesztek gyorsan és könnyen elvégezhetők; könnyen hozzáférhetőek; viszonylag olcsók; és gyermekeken is alkalmazhatók. Vannak azonban bizonyos hátrányai is. Először is, az ábrákat megvilágító fényforrás spektrális tulajdonságai befolyásolja az ábrák leolvasását; az ábrákat olyan szabványos látási körülmények között kell bemutatni, amelyekre tervezték őket. Másodszor, a tesztek sikere elsősorban a színek gondos kiválasztásától függ. Sajnos nem állnak rendelkezésre olyan pontozási kritériumok, ami a színtévesztés standard osztályozására alkalmas lenne a különböző teszteknél. A pszeudo-izokromatikus teszteken elkövetetett hibák száma keveset árul el a színtévesztés típusáról vagy mértékéről. A pszeudo-izokromatikus teszteket elsősorban szűrővizsgálatként lehet használni, hogy az embereket normális és színtévesztő csoportokra osszák; így diagnosztikai értékük is korlátozott.
Colorlite online pszeudo-izokromatikus teszt (PIP)
A Colorlite PIP teszt története 25 évre nyúlik vissza. Abban az időben a Budapesti Műszaki Egyetem színlátáskutatásba kezdett. A Colorlite PIP tesztet akkor fejlesztették ki, és ez volt az egyik első számítógép-vezérelt PIP teszt a világon. A tesztet eredetileg CRT (katódsugárcsöves) monitorokon fejlesztették ki. Megbízhatóan működik a legtöbb kijelző típuson, némi képernyőkalibrálással. A teszt 9 színes (PIP) ábrából áll. A teszt nem alkalmas a protán és deután típusú színtévesztés megkülönböztetésére, de nagyon hatékony a vörös-zöld színtévesztés kimutatására.
További részletek a pszeudo-izokromatikus tesztekről
Cikk részlet: Sipos László, Nyitrai Ákos, Szabó Dániel, Urbin Ágnes, Nagy Balázs Vince: Érzékszervi bírálók látásvizsgálati tesztjei - áttekintés, Tudomány, 2020. LXVI. évf. 4. szám
A színtévesztés azonosítására általában a “látszólagos színegyenlő” úgynevezett pszeudo-izokromatikus ábragyűjteményes tesztkönyvek terjedtek el. Ezek működésének alapelve, az hogy a kiszűrendő célcsoport úgynevezett konfúziós tengelyek mentén található színpárok közötti különbségeket nem, vagy nehezebben látják, mint az épszínlátók. A színes, kerek vagy szabálytalan alakú pontokból összeállított pöttyös könyvek ábráinak és hátterének pontjai pszeudo-izokromatikus párokat alkotnak, világosságuk és szín telítettségük azonos, viszont a színárnyalatuk különböző: a fent említett konfúziós tengelyek valamelyike mentén helyezkednek el. A pszeudo-izokromatikus tesztek közös vonása, hogy az ábrákon a hátteret alkotó pontoktól elhatárolódik egy objektum. A különbség a fenti tulajdonságok miatt csak színezet alapján határozható meg. A pszeudo-izokromatikus tesztek alapja tehát a színdiszkriminációs képesség vizsgálata. Ezek az objektumok lehetnek számok, szimbólumok, betűk, és jól nyomonkövethető minták. Az egyes vizsgálati lapokon a felismerendő elem változatos méretű, véletlenszerűen elhelyezett pontokba van ágyazva. A normál látók a vizsgálati lapokon betű ket/számokat/alakzatokat azonosítanak, míg a színtévesztők nem képesek ezeket felismerni.
Az érzékszervi vizsgálatokban a bírálati személyek színtévesztésének szabványos szűrésére pszeudo-izokromatikus ábragyűjteményeket javasolnak: Ishihara- (Japán), Velhagen- (Németország), Rjabkin- (Oroszország) és Dvorine- (USA) pszeudo-izokromatikus teszt-könyvek. Úgy a pszeudo-izokromatkus tesztkönyvekkel végzett, mint a további módszereket alkalmazó vizsgálatok során a körültekintően kell kialakítani a tesztelés körülményeit, mert a színárnyalatok megjelenésének megváltozása eltérést eredményezhet az eredményekben. A tesztelés körülményei: vizsgálati geometria (fényforrás, tesztkönyv és a szem relatív helyzete), fényforrás és minták fotometrikus és spektrális jellege, valamint a szem adaptációs állapota. Az ideális szemrevételezési környezet egy megfigyelő doboz, amelyet szín-összehasonlításra terveztek. A tesztelő szeme a mintától az adott tesztre jellemző távolságra kell, hogy legyen, olyan elrendezésben, hogy a minta síkja a látóvonalra merőleges legyen. Ezzel a 45°/0°-os vizsgálati geometriával biztosítható, hogy a fény 45°-osan esik a mintára, és a bíráló a mintát merőleges helyzetből nézi. A vizsgálati távolságot az határozza meg, hogy a felismerendő objektumnak mekkora látószög alatt kell látszani. Minden esetben el kell kerülni a minták csillogását, vagy a színes felületekről visszaverődő, kápráztató fényeket, mert zavarja az érzékelést. A vizsgálathoz mérsékelt és egyenletes fénysűrűséget kell biztosítani (100 cd/m2).
A tesztek kiértékelésének helyességéhez fontos figyelembe venni a vizsgált személyek adaptációs állapotát, amit elsősorban a megvilágítás spektrális tartalma határoz meg. A kromatikus adaptáció az a mechanizmus, amely segítségével látórendszerünk folyamatosan alkalmazkodik a környezeti megvilágítás változásaihoz. A színlátást vizsgáló tesztek fejlesztésekor jellemzően D65 megvilágítást megközelítő fényforrások használatát feltételezik, amelyek szórt fényűek, közepes világossági értékűek, széles spektrumú, átlagos nappali fényt adó színhőmérsékletűek. Ha a vizsgálat körülményei ezektől eltérnek, a vizsgált személyeknek minimum 2-3 perc időt kell biztosítani az adaptációra a teszt elvégzése előtt, valamint az eredmények kiértékelésekor figyelembe kell venni az adaptációs állapotot és annak hatásait. A vizsgálat alatt a teszt paramétereit állandó szinten kell tartani. Szükség esetén a pácienst figyelmeztetni kell arra, hogy, hogy mozgásával ne változtassa vizsgálati geometriát, mert módosítja az érzékelését. A vizsgálatokon kívül a pszeudo-izokromatikus ábrák tesztkönyveit zárva kell tartani, és minden külső hatástól védeni szükséges: külső fény, tesztelők érintése, mechanikai hatások (gyűrődés, benyomódás, foltok stb.). A pszeudo-izokromatikus teszt-könyvek gyakorlatban történő alkalmazása egyszerű, diagnosztikában elterjedtek.