Colorlite vörös-zöld színtévesztő teszt

    TEST

    Tartalom:

    A Colorlite vörös-zöld színtévesztő teszt

    color blind test Instruction

    A Colorlite által fejlesztett pszeudoizokromatikus teszt arab számok helyett különböző irányokba mutató Landolt C gyűrűket alkalmaz. A teszt fejlesztésének célja az volt, hogy kombinálják az Ishihara hatékonyságát és egyszerűségét az anomaloszkóp pontosságával, számszerűsíthető mérést biztosítva a színtévesztések súlyosságára és típusaira. A teszt fokozatosan nehezedő, általános vörös-zöld színtévesztést szűrő ábrákból, majd a protán színtévesztés mérésére alkalmas lila-kék ábrákból és deután színtévesztés mérésére alkalmas lila-zöld ábrákból áll. A teszt 16 szintet képes megkülönböztetni a színtévesztés súlyossága szerint. A vörös-zöld színtévesztés szűrésére készített ábrák eredményei 96,25%-os egyezést mutatnak az anomaloszkóp eredményeivel. A teszt 75%-os eredménnyel képes megkülönböztetni az anomaloszkóp által igazolt protanomáliát és deuteranomáliát. Az eltérést valószínűleg az okozza, hogy az anomaloszkóp monokromatikus fényeken használ, míg a Colorlite Landolt C pszeudoizokromatikus ábrái a színdiszkrimináció szélesebb spektrum tartományban történő mérésére készült, így a vizsgált személy színérzékelési görbéinek egyéni eltérései más módon nyilvánulnak meg. Az online tesztek nem alkalmasak klinikai diagnózisra!

    A pszeudo-izokromatikus tesztekről

    Általánosságban ezeket a teszteket pszeudo-izokromatikus ábráknak (PIP) nevezik, mert olyan színeket használnak, amelyek hasonlóak (izokromatikusnak) tűnnek a színtévesztők számára. Az elmúlt 150 év során számos „PIP” elven alapuló tesztet fejlesztettek ki, jobbakat is mint az Ishihara. Minden PIP teszt alapja, hogy valamilyen betű, szám, alakzat (vagy az eredeti Ishihara ábrákon esetében hiragana karakterek) helyezkedik el. Ahhoz, hogy valaki átmenjen a teszten, egyszerűen fel kell ismernie és meg kell neveznie az ezeket a karaktereket vagy formákat.

    Az ábrák színeinek a kiválasztása különösen fontos. Nem egyszerűen csak piros és a zöld színeket kevergetnek a piros-zöld színtévesztés szűréséhez. A színek az úgynevezett konfúziós vonalak mentén kell elhelyezkedniük. Vessünk egy pillantást a színdiagramra, amely az összes olyan színt ábrázolja, amelyet az ember jellemzően lát. A protán, deután illetve tritán színtévesztők számára nehezen megkülömnöztethető színeket más-más konfúziós vonalak mentén találjuk.  

    Egy deuteranóp esetében a deután konfúziós vonal minden színe függetlenül attól, hogy milyen messze vannak egymástól, azonosnak fog tűnni vagy legalább is nagyon nehezen megkülönböztethető. Egy deuteranomál személy esetében a vonalon egymástól távol eső színeket még meg tudja különböztetni. Attól függően, hogy mi az a távolság a vonalon, amit egy adott színtévesztő még felismert lehet meghatározni a színtévesztés súlyosságát.

    A CIE színdiagramokon látható konfúziós vonalak. P-protán (piros), D-deután (zöld) és T-tritán (kék) tévesztések típusa szerint

    A Colorlite színtévesztő teszt ezt a jól ismert jelenséget alkalmazza. A tesztben felhasznált színek ezen konfúziós vonalak mentén helyezkednek el. A vörös-zöld általános tesztben használt színek, a protán és a deután konfúziós vonalak szögfelezőjében (között) helyezkednek el. A lila-kék és lila-zöld színtengelyek már a protán és deután színtévesztő típusok elkülönítésre szolgál. Például csökkent vörös-érzékenység (protanomália) esetén a lila háttér és a kék C ábra hasonlónak tűnik, mert a lila szín vörös összetevője, kevésbé érzékelhető a színtévesztőnek.

    Az online Colorlite Landolt C teszt, 14 fokozatosan nehezedő vörös-zöld, valamint 9-9 lila-kék (protán) és lila-zöld (deután) tesztábrát tartalmaz. A tritán típusú tévesztések szűréséhez készült verzió 10 lila-piros fokozatosan nehezedő ábrából áll.

    A teszt érzékenysége

    A teszten elérhető maximális pontszám a vörös-zöld ábráknál 14 pont, a lila-kék (protán) és lila-zöld (deután) ábráknál 9-9 pont. A megengedett hibák száma 3, de csak akkor, ha azok egyenlően oszlanak el a három feladatnál (azaz vörös-zöld 1 hiba, lila-kék 1 hiba, lila-zöld 1 hiba). Abban az esetben, ha egy feladatnál 2 hiba van, akkor a vizsgált alany már színtévesztő. A teszt érzékenysége 98,21%, specifikussága 96,97%, pozitív prediktivitása 98,21% és negatív prediktivitása 96,97%.

    Méréseink alapján ez a teszt hasonló hatékonysággal rendelkezik (98,21%) mint az eredeti Colorlite tesztkönyv a képernyő előzetes kalibrálása esetén, így hatékonysága elfogadható. Megállapítható, hogy a teszt megbízható hatékonysággal mutatja ki a színtévesztést és annak típusát. A Colorlite Landolt C online teszt megfelelő hatékonysággal különbözteti meg a protán és deután szítévesztést, így pontosabb diagnosztikai értékkel rendelkezik, mint az Ishihara teszt.

    Max hiba:

    3 (1-1-1)

    Érzékenység:

    98,21%

    Specifikusság:

    96,97%

    Poz. prediktivitás:

    98,21%

    Neg. prediktivitás:

    96,97%

    Protán/Deután diagnózis érzékenység

    96,29%

     

    További részletek a Colorlite tesztekről

    Cikk részlet: Sipos László, Nyitrai Ákos, Szabó Dániel, Urbin Ágnes, Nagy Balázs Vince: Érzékszervi bírálók látásvizsgálati tesztjei - áttekintés, Tudomány, 2020. LXVI. évf. 4. szám

    A Colorlite színlátás vizsgáló teszt szintén egy nyomtatott, pszeudo-izokromatikus ábragyűjtemény, amelynek segítségével meghatározható, hogy a vizsgált személy ép színlátó, vagy színtévesztő-e. A teszt képes megkülönböztetni deutéranomál és protanomál személyeket, valamint a színtévesztés mértékét 3 kategóriába besorolni. A tesztkönyvben színes sorozatok találhatók: vörös-zöld sorozat (16 db ábra), lila-zöld sorozat (11 db ábra), lila-kék sorozat (11 db ábra). A vizsgálatot mindhárom sorozattal el kell végezni. Minden egyes sorozat a legnagyobb kontrasztú (legkönnyebb) feladattal kezdődik, amely lépésről lépésre nehezedik. A sorozatokon belül az egyes oldalakon egy Landolt-C ábra látható, amely színében különbözik a háttér színétől. A teszt során egy egyszerű feladatot kell elvégezni a páciensnek. A vizsgálati személy feladata, hogy meghatározza, hogy hol szakad meg a gyűrű (C-betű) a tesztábrán. Az ábrák egymást követve nehezednek, így a vizsgálati személy helyes válaszai után egyre nehezebb ábrákat lát, egészen addig, amíg már nem tud helyes választ adni. A teszt gyors, objektív és egyszerű, és a diagnózis mindösszesen 5-10 percet vesz igénybe. A teszt segítségével rendellenesség esetén súlyos, közepes és enyhe deutéranomál vagy protanomál kategoriákba sorolhatóak az alanyok. Colorlite színlátás vizsgálati rendszer kiegészül egy korrigáló rendszerrel is. A komplett felszerelés 10 pár különböző színezett korrekciós szemüveglencsét tartalmaz. A szembe érkező színinger spektrumát színes lencsékkel meg lehet változtatni, ezért a színes lencse a színtévesztést korrigáló technológia sajátja. A lencsék speciális, thermodiffúziós eljárással készülnek a legmegfelelőbb hatás elérése érdekében. A lencséket próbakeretbe lehet behelyezni, amellyel a színvizsgálat elvégezhető. A színtévesztést korrigáló mechanizmusnak fontos és szükséges feltétele az, hogy a szem alkalmazkodni, adaptálódni tudjon az adott színes lencséhez és a környezeti fényviszonyokhoz. A lencsék viselésekor a kromatikus adaptáció jól megvilágított környezeteben 2-3 perc alatt bekövetkezik, aminek jele, hogy a színes lencsén keresztül egy fehér lap ismét fehérnek látszik. Amennyiben színtévesztés lehetősége áll fenn, a leírás alapján kiválasztott színes lencse segítségével a pszeudo-izokromatikus színtesztet meg kell ismételni. A korrekciós lencsékkel való visszamérés segít a leghatásosabb korrekciós lencse kiválasztásában, és ellenőrizhető a lencsék színlátásjavító hatása. A hatás ellenőrzését a Colorlite teszt mellett célszerű az Ishihara teszttel is elvégezni. A színes korrekciós rétegek felvihetők dioptria nélküli napszemüvegekhez hasonló úgynevezett “plano” lencsére, valamint dioptriás lencsére egyaránt, azaz a színtévesztő alany a már meglevő szemüvegét is korrigálhatja.

    A Cambridge teszt

    A pszeudo-izokromatikus tesztek elterjedt, számítógépes adaptációja a Cambridge Colour Test (CCT), melynek az eddig bemutatott tesztekhez képest egyik legnagyobb előnye az, hogy nem előre festett ábrákkal dolgozik, hanem a monitoron megjeleníthető, lényegesen több színkombinációval. A vizsgálati körülmények emiatt bővülnek: rendkívül fontos, hogy minden esetben kalibrált monitoron kell elvégezni a méréseket, továbbá a tesztnek speciális hardver igénye van, ami a színmegjelenítésben általános 8 bites színmélységnél jobb felbontásra képes, ezzel mérhetővé téve akár épszínlátó személyek eredményei között különbségeket is. A vizsgálat során a Colorlite teszthez hasonlóan Landolt-C ábrák orientációját kell felismerni, annyi különbséggel, hogy itt csak 4 opció van: fent, lent, jobbra, illetve balra.

    A tesztet sötét szobában kell elvégezni olyan módon, hogy vizsgált személy 1° látószög alatt lássa a Landolt-C ábrán megjelenő szakadást. A teszt eredményként a vizsgált személy által észlelhető legkisebb színkülönbség egy referencia színhez képest a CIE 1976 egyenletes színdiagrammban meghatározott irányok mentén. A referencia szín a pszeudo-izokromatikus ábrák hátterének színe. A teszt adaptív: a vizsgált személy válaszai alapján folyamatosan csökken vagy nő a különbség a háttér és a minta színe között, így meghatározva végül a legkisebb észlelhető küszöbértéket. A tesztnek két modulja van: a Tritan teszt elvégzésével a három irány mentén végezhetünk gyors (2-3 perces) vizsgálatot, míg az Ellipszis teszt hosszabb (20-30 perc), 3 db referenciaponthoz képest több irányban végzett mérések alapján a küszöbértékekre illesztett ellipszissel jellemezhetőek azok a területek a referencia színpontok körül, amelyeken belül a vizsgált személy nem tud színárnyalatokat megkülönböztetni. A Tritan teszt 3 vizsgálati irányának alapbeállítása a 3 konfúziós irány, amelyek mentén a deutéranomál, protanomál vagy tritanomál színtévesztők színdiszkriminációs képessége lényegesen rosszabb az épszínlátókénál. A teszt készítői semleges referencia pontban (0,1977; 0,4689) a protán illetve deután irányban 100x10-4, míg a tritán irányban 150x10-4 u’v’ értékben határozták meg a színtévesztés határát, de a szakirodalomban fellelhető ennél szigorúbb ajánlás is. A CCT eredményeinek értékelésekor figyelembe kell venni, hogy a színdiszkriminációs képesség életkorfüggő, illetve azt, hogy a CCT natív színrendszere, a CIE 1976 színdiagram színérzékelés szempontjából nem tökéletesen egyenletes, ezért a referencia szín változtatása az eredmények várható értékének változását eredményezik. Az ellipszis teszt eredményeire illesztett ellipszisek a színtévesztés típusára jellemző konfúziós irány mentén jelentősen megnyúlnak. A CCT referencia pontjainak, a pszeudo-izokromatikus ábrákra jellemző fénysűrűség szinteknek és a mérési irányoknak változtathatóságával, valamint a 8 bitet meghaladó színmélységgel a színtévesztés szű- résén és kategorizálásán kívül lehetőséget biztosít arra is, hogy feladatspecifikus, például a vizsgálandó termékek színeihez és a vizsgálati körülmények adaptációs állapotához igazított kísérleti tervhez illesztve, akár épszínlátó megfigyelők eredményeit is összehasonlítsuk.

    VISSZA A TESZTEKHEZ