Ishihara Színtévesztő Teszt
Contents
- Ishihara teszt
- Az Ishihara ábrák
- Története
- Teszt folyamata
- Szűrővizsgálat az egyes szakmákban
- Online Ishihara teszt
- További részletek az Ishihara tesztekről
Ishihara teszt
Az Ishihara-teszt a vörös-zöld színtévesztés kiszűrésére alkalmas. A pszeudo-izokromatikus (PIP) színtévesztő tesztek csoportjába tartozik. Nevét tervezőjéről, Shinobu Ishiharáról, a Tokiói Egyetem professzoráról kapta, aki először 1917-ben publikálta tesztjeit. Azóta ez a legelterjedtebb és legismertebb színtévesztő teszt, amelyet a legtöbb optometrista és szemész a mai napig használ világszerte.
A tesztábrák mindegyike színes pontokból álló tömör kört ábrázol, amelyek véletlenszerű színben és méretben jelennek meg. A mintán belül olyan pontok vannak, amelyek egy számot vagy alakzatot alkotnak, amelyek jól láthatóak a normál színlátással rendelkezők számára, és láthatatlanok vagy nehezen láthatók a vörös-zöld színtévesztőknek. A megfelelő tesztelési technika az, hogy az ábrák felismerésére csak három másodpercet adunk és nem engedjük meg, hogy a vizsgált személy az ábrákat megérintse vagy újával az alakzatot nyomon kövesse.
Az évek során számtalan kiadás látott napvilágot, 16, 24 és 38 tesztlapos változatban. A teszt kézikönyve figyelmeztet arra, hogy számos környezeti tényező (pl.: közvetlen napfény, mesterséges fényforrás minősége) befolyásolhatják a kapott eredményt, ennek ellenére magas a diagnosztikai hatékonysága. Egyes tanulmányok 90% feletti érzékenységről, és 80% feletti specifikusságról számolnak be. Habár megbízható és széles körben elterjedt az Ishihara teszt, önmagában pontatlanul választja el a protán és deután színtévesztés típusait, a tritán jellegű defektusokra pedig nincsenek külön tesztábrái. Egy hibapontnak számít, ha a vizsgált személy nem ismer fel egy számot (akár egy kétjegyű szám első vagy második karakterét). A teszt szerint 3 vagy több hibapont esetén a vizsgált személy színtévesztő.
Pszeudo-izokromatikus (PIP) színtévesztő tesztek
Általánosságban ezeket a teszteket pszeudo-izokromatikus ábráknak (PIP) nevezik, mert olyan színeket használnak, amelyek hasonlóak (izokromatikusnak) tűnnek a színtévesztők számára. Az elmúlt 150 év során számos „PIP” elven alapuló tesztet fejlesztettek ki, jobbakat is mint az Ishihara. Minden PIP teszt alapja, hogy valamilyen betű, szám, alakzat (vagy az eredeti Ishihara ábrákon esetében hiragana karakterek) helyezkedik el. Ahhoz, hogy valaki átmenjen a teszten, egyszerűen fel kell ismernie és meg kell neveznie az ezeket a karaktereket vagy formákat.
Az ábrák színeinek a kiválasztása különösen fontos. Nem egyszerűen csak piros és a zöld színeket kevergetnek a piros-zöld színtévesztés szűréséhez. A színek az úgynevezett konfúziós vonalak mentén kell elhelyezkedniük. Vessünk egy pillantást a színdiagramra, amely az összes olyan színt ábrázolja, amelyet az ember jellemzően lát. A protán, deután illetve tritán színtévesztők számára nehezen megkülömnöztethető színeket más-más konfúziós vonalak mentén találjuk.
Egy deuteranóp esetében a deután konfúziós vonal minden színe függetlenül attól, hogy milyen messze vannak egymástól, azonosnak fog tűnni vagy legalább is nagyon nehezen megkülönböztethető. Egy deuteranomál személy esetében a vonalon egymástól távol eső színeket még meg tudja különböztetni. Attól függően, hogy mi az a távolság a vonalon, amit egy adott színtévesztő még felismert lehet meghatározni a színtévesztés súlyosságát.
Összefoglalva a fent említett zavaró hatások gondos megválasztásával és egy csomó trükkös egyéb tulajdonsággal az Ishihara ábrák olcsó, gyors és kellően pontos eszközök a színtévesztés szűrésére.
Az Ishihara ábrák
Bemutató ábra: (egyes számú tábla, jellemzően a "12" szám); úgy tervezték, hogy mindenki számára látható legyen, akár normál, akár színtévesztő. Kizárólag demonstrációs célt szolgál, és általában nem veszik figyelembe a szűrési célú pontozásnál.
Transzformációs ábrák: a színtévesztők más számot látnak az ábrákban, mint a normális színlátással rendelkező egyéneknek. Példa: A vörös-zöld színtévesztők 21, 3 látnak a 74 és 8 helyett).
"Eltűnő" ábrák: csak a normális színlátással rendelkező személyek tudták felismerni az ábrát.
"Rejtett" számjegyű ábrák: Az Ishihara színtévesztő teszt "rejtett számjegyeit" a normál színlátók nem látják, csak a színtévesztők tudják felismerni. Ezekkel az ábrákkal egy külön teszt is van az oldalon.
Diagnosztikai korongok: a színtévesztés típusának (protanópia vagy deuteranópia) és súlyosságának meghatározására szolgálnak.
| Normál színlátó | Protán | Deután | ||
| Erős | Közepes | Erős | Közepes | |
| 35 | 5 | 3 (5) | 3 (5) | |
| 96 | 6 | 9 (6) | 9 (6) | |
| két vonalat tud nyomon követni | Lila | Lila (vörös) | Vörös | Vörös (Lila) |
Vonalak nyomon követése: a számok leolvasása helyett az alanyokat arra kérik, hogy kövessenek egy látható vonalat a táblán.
Története
Shinobu Ishihara 1879-ben született tokiói családban, és tanulmányait a Császári Egyetemen kezdte, ahová katonai ösztöndíjjal járt. Ishihara éppen befejezte szemészeti tanulmányait Németországban, amikor Európában kitört a háború, és megkezdődött az első világháború. Miközben a szakterületéhez kapcsolódó katonai beosztást töltött be, azt a feladatot kapta, hogy készítsen egy színtévesztő tesztet. Ishihara tanulmányozta a meglévő teszteket, és a Jakob Stilling német szemészorvosról elnevezett Stilling-teszt elemeit kombinálta a pszeudo-izokromatizmus koncepciójával, hogy egy továbbfejlesztett, pontosabb és könnyebben használható tesztet hozzon létre. 1916-ban lett kész a feladattal, miközben katona volt a japán hadseregben. A tesztet eredetileg kizárólag a japán hadsereg számára fejlesztették ki, de mára a világ legnépszerűbb színtévesztő tesztje lett.
Teszt folyamat
Mivel nyomtatott ábrákról van szó, a vizsgálat pontossága attól függ, hogy megfelelő fénnyel világítják-e meg az oldalt. A legpontosabb eredmények eléréséhez "nappali fényű" izzólámpára van szükség, amely körülbelül 6000-7000 K színhőmérsékletű, és amelyet a katonai színlátás-vizsgálati irányelvek megkövetelnek. Az iskolai tesztek során gyakran használnak fénycsöveket, de a fénycsövek színe és CRI-értéke nagymértékben eltérhet. A fénycsöves világítás jobb eredményeket és gyorsabb felismerési sebességet mutatott a CFL és LED megvilágításhoz képest a trikromátokban. Izzólámpákat nem szabad használni, mivel alacsony hőmérsékletük (sárgás színűek) és nagyon pontatlan eredményeket adnak, és lehetővé teszik, hogy egyes színtévesztő személyek átmenjenek a teszten.
A helyes vizsgálati technika az, hogy ábránként csak három másodpercet adunk a válaszadásra, és nem engedjük, hogy az alany a számokat megtanulja, megérintse vagy nyomon kövesse. A tesztet lehetőleg véletlenszerű sorrendben kell elvégezni, hogy megakadályozzuk a válaszok memorizálását. Az ábrákat lehet rendezni, hogy a teszt véletlenszerű sorrendet kapjunk. Az Ishihara színtévesztő teszt világszerte általánosan elterjedt, mivel könnyen használható és nagy pontosságú. Az elmúlt években az Ishihara-teszt az eredeti papíralapú változat mellett online is elérhetővé vált. Bár mindkét formája ugyanazokat a ábrákat használja, a pontos diagnózishoz más-más módszerekre van szükség.
Foglalkozási szűrővizsgálat
Az Egyesült Államok haditengerészete az Ishihara tesztet (és hasonló alternatívákat pl HRR teszt) használja a színtévesztés szűrésére. A jelenlegi normál színlátásnak megfelelő pontszám ha 14 piros/zöld tesztábrából (a demonstrációs ábrát nem számítva) 12-őt helyesen ismerünk fel. Kutatások kimutatták, hogy a tizenkettő alatti pontszámok színtévesztést jeleznek, a tizenkét vagy annál több helyes eredmény pedig normális színlátást, 97%-os érzékenységgel és 100%-os specificitással. Az érzékenységet befolyásolhatja a megvilágítás erőssége, a válaszadásra szánt idő.
Online Ishihara teszt
A teszt maximális pontszáma 18, a megengedett hibák száma pedig legfeljebb kettő. A teszt érzékenysége 98,28%, specificitása 100%. A teszt pozitív prediktív értéke 100%, negatív prediktív értéke pedig 97,3%, ami szintén megbízható diagnosztikai értéket mutat. Abban az esetben, ha a megengedett hibák száma három, a teszt érzékenysége 96,55%, specificitása 100%, pozitív prediktív értéke 100%, negatív prediktív értéke pedig 94,74%. Méréseink alapján az online teszt a két hiba esetén majdnem ugyanolyan érzékenységgel (98,28%) rendelkezik, mint az eredeti Ishihara-teszt (~97%-98%). Az online teszt megbízható hatékonysággal mutatja ki a színvakságot, azonban az eredeti teszthez hasonlóan nem tesz jó különbséget a színvakság típusai között.
| Megengedett hiba: | 2 hiba | 3 hiba |
| Érzékenység: | 98,28% | 96,55% |
| Specifikusság: | 100,00% | 100,00% |
| Pozitív prediktív érték: | 100,00% | 100,00% |
| Negatív prediktív érték: | 97,30% | 94,74% |
További részletek az Ishihara tesztekről
Cikk részlet: Sipos László, Nyitrai Ákos, Szabó Dániel, Urbin Ágnes, Nagy Balázs Vince: Érzékszervi bírálók látásvizsgálati tesztjei - áttekintés, Tudomány, 2020. LXVI. évf. 4. szám
Az Ishihara tesztet Dr. Ishihara Shinobu (1879-1963) japán orvos alkotta meg (1918), aki a japán császári hadsereg sebésze, majd szemésze lett. Később a katonai orvostudományban végzett munkája során kérték fel, hogy dolgozzon ki a katonák szűréséhez egy színlátás tesztet. Az első Ishihara tányérokat kézzel festette meg vízfestékkel, a japán fonetikus szótagírás (hiragana) szimbólumait felhasználva. Jelen formájában az Ishihara tesztkönyv 38 lapból áll. Az első oldalon egy kontroll lap áll, amelyet minden vizsgálati személy azonosítani tud, függetlenül a személy diszkromatográfiájától. A könyvben levő minden egyes fekete papírlapon (14,5 cm x 19 cm) középre helyezetten egy fehér papírnégyzet (12,2 cm x 12,2 cm) található, melynek közepében van a „pötytyös” körtányér (Ø=9 cm). Minden tányér különböző nagyságú és színű pszeudo-izokromatikus pontokból áll, amelyeken a normál színlátók számára egy-, vagy kétjegyű számok rajzolódnak ki. A színtévesztőknek egyes tányérokon levő számok azonosítása nehezen megy, vagy egyáltalán nem sikerül. A teszttel azonosítható, hogy a vizsgált személy vörös-zöld tévesztő, vagy sem, de a tévesztés mértékének megállapításához műszeres anomaloszkópos vizsgálat szükséges. Az Ishihara tesztkönyv más színek, például a kék, vagy a sárga színek szín-tévesztéséről nem ad információt. Összefoglalóan az Ishihara tesztkönyv segítségével egy, könnyen megérthető, egyszerűen és gyorsan elvégezhető vizsgálatot lehet végrehajtani, amellyel kiszűrhetők és azonosíthatók vörös-zöld színtévesztő egyének. Napjainkban ez a legszélesebb körben alkalmazott színtévesztési teszt a napi klinikai gyakorlatban. Megjelenése óta az eredeti Ishihara teszt számos adaptációját hozták létre írástudatlan gyerekek számára, illetve készítettek kelet-arab számos változatot is.
A szabványos módszereken túl is léteznek további pszeudo-izokromatikus tesztek. A pszeudo-izokromatikus ábrák alkalmazásának feltétele, hogy a vizsgálati személy ismeri a felismerendő objektumokat, ezért a gyerekek, vagy analfabéták színlátásának tesztelésére módosított vagy speciális teszteket hoztak létre: geometriai formák (Neitz colour vision worksheet), ismerős tárgyak (Kojima–Matsubara Test), geometriai formák és ismerős tárgyak (Colour Vision Testing Made Easy (CVTME), írástudatlanoknak (Velhagen Pflugertrident, Ishihara test for Unlettered Persons). A nemzetközi gyakorlatban elterjedtek még az alábbi pszeudo-izokromatikus tesztek: American Optical Hardy-Rand-Rider plates (AOHRR, Amerikai Egyesült Államok), ColorLite színlátás vizsgáló teszt (Magyarország), Cambridge Colour Test (Egyesült Királyság), Standard Pseudoisochromatic Plates (SPP) (Amerikai Egyesült Államok). Az Ishihara teszthez a vizsgálat módszerét tekintve nagyon hasonló a Hardy Rand Ritter Test (HRR). A nyomtatott pszeudo-izokromatikus teszkönyvben, a háttértől egyszerű geometriai alakzatokat: kört, három-szöget vagy X-et kell megkülönböztetni. A teszt a vörös-zöld színtévesztésen (protanomálián – vörösszín-tévesztés – és deutéranomálián – zöldszín-tévesztés) túl a tritanomália (kékszín-tévesztés) meghatározására is alkalmazható, továbbá a színtévesztés mértékéről is információt ad, ezért az Ishihara teszt kiegészítőjeként is ajánlott a használata